¿Por qué ?
Az ADHD-val diagnosztizált fiúk és a lányok aránya 3:1, míg a felnőtteknél 1:1. Ennek egyik oka az, hogy a lányok esetében a tünetek sokkal összetettebben és később jelentkeznek, valamint kezdetben kevésbé olyan látványosak, mint a fiúknál. Nevezetesen: az ADHD megállapításához az orvosok által használt értékelő skálákat eredetileg fiúk számára készítették, így a lányoknál az ADHD gyakran rejtett fogyatékosság marad, nem, vagy helytelenül diagnosztizálják tüneteiket gyerek-és serdülőkorban. Így, mire felnőtté válnak, semmilyen rálátásuk nincs arra, mi teszi olyan nehézzé az életüket.
Ugyanakkor a nem felismert ADHD-val élő nőknél nagyobb a társbetegségek kialakulásának kockázata és súlyosabbak a következmények, mint a férfiaknál, ám amikor a nehézségek felszínre kerülnek felnőtt korban, ezeket gyakran félrediagnosztizálják és depressziót vagy étkezési zavart és/vagy szorongásos zavart, továbbá más társbetegségeket állapítanak meg. (lásd Dr. Sandra Kooij, 2014 évi UKAAN konferencián bemutatott prezentációját).
Az ADHD-val élő nők nagyobb valószínűséggel figyelmetlenek, hajlamosak befelé fordítani tüneteiket és azokat erősen befolyásolják a hormonok, különösen a serdülőkor és a menopauza idején. A nőkre nagyobb nyomás nehezedik, hogy alkalmazkodjanak és megfeleljenek a társadalmi elvárásoknak, még akkor is, amikor ez rendkívül nehéz a nem diagnosztizált ADHD-val élők számára; így kialakul bennük a nem megfelelőség, a bűntudat, a szégyen, az alacsony önértékelés érzése és önismeretük sem tud megfelelően kialakulni. A legtöbb nem diagnosztizált ADHD-val élő nőnél krónikus pszichés stressz, szorongás és depresszió alakul ki, társkapcsolataikban hajlamosak a helytelen dinamikákra, házasságukban pedig a harmónia hiányára.
Azoknál a nőknél, akiknél magas az intelligencia és jól teljesítenek a tanulásban és a szakmájukban, nagy aránytalanságok mutatkoznak az intellektuális képességek és a társas/érzelmi működés között. A tünetek elleplezése érdekében lelki egészségük rovására kompenzálnak; gyakran fordul elő köreikben a perfekcionizmus (tökéletességre törekvés) és nem szívesen keresnek segítséget, ezért kevésbé valószínű, hogy diagnózishoz jutnak. A kiégés megszokottan fordul elő a magasan-funkcionáló nők körében és, időnként, de nem minden esetben, ez elvezethet az ADHD és a kísérő betegségek megállapításához. De túl sok esetben ugyanakkor a megfigyelhető tünetek alapján téves lehet a diagnózis: depresszió, étkezési zavarok és/vagy szorongás a legjellemzőbb (Dr. Ellen Littman, Conference Brussels October 2017).
A nem diagnosztizált ADHD-val élő nők körében előforduló társbetegségek között szerepel a szorongás, az érzelmi önszabályozás zavarai, depresszió, krónikus alvási nehézségek, bipoláris zavar, szerfüggőség, étkezési zavar, addiktív (függőséget okozó) viselkedések és személyiség zavarok.
Ha megengedheti magának, adományozzon az ADHD Europe-nak – minden euró változást jelent! Ha úgy dönt, hogy nem adományoz, kérjük, fontolja meg, hogy megosztja ezt az oldalt vagy a weboldalunkon található blogbejegyzéseket családjával, barátaival, kollégáival és támogatóival, és segítsen felhívni a figyelmet. Adományát nagyra értékeljük, és kommunikációs és tájékoztató programjainkra használjuk fel (ADHD Europe Outreach, ADHD Advocacy, ADHD Women Project, Awareness Raising tevékenységek európai eseményeken és még sok más…).
